Zsidók 11,1: "A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dogokról való meggyőződés."
A hit ad valóságot a reménylett dolgoknak. Látjátok, hogy a reménységnek nincsen tulajdonképpeni valósága. A hit ad valóságot azoknak a dolgoknak, amelyeket remélünk.
Más szavakkal: Isten Igéje azt mondja, hogy a hit megragadja a remény irrealitásait és realitássá teszi azokat.
Tudjuk, hogy a hit Isten Igéjéből nő ki, mert a Róma 10,17-ben ez áll: "Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által."
Egy másik fordításban azt olvassuk: "A hit egy meghatalmazó okirat, hogy az a dolog, amelyben erősen reménykedsz, végül is a tiéd lehet."
Hadd illusztráljam: reménykedsz abban, hogy lesznek anyagi javaid, hogy eleget tudj tenni a fizetési kötelezettségeidnek.
De a hit adja a bizonyosságot, hogy meglesz a pénzed, amikor kell. Reméled, hogy lesz elég testi erőd, hogy el tudd végezni a munkád, de a hit azt mondja: "Isten az életem erőssége [ereje], kitől féljek?"
Más szavakkal: a hit mindig ugyanazt mondja, amit Isten Igéje.
A hitetlenség tulajdonképpen Isten Igéje ellen foglal állást. Szomorú, hogy nagyon sok hívő beszél hitetlenül, és ezáltal tulajdonképpen szembekerül Isten Igéjével.
Ugyanakkor viszont csodálkozik, hogy az Ige nem működik az életében. Nem is fog működni, ha ellene tevékenykedsz, ellene foglalsz állást. Ha azt akarod, hogy Isten Igéje működjön számodra, akkor mellé kell állnod. Legjobb módszer, hogy megállapítsuk, egy dolog valójában mi is, ha azt határozzuk meg előbb, hogy mi nem.
Amikor meghatározod, hogy "mi nem" az a dolog, azonnal világosabban kezded látni a körvonalit.
Ezt követjük ezekben az esetekben is. Először tehát: a hit nem reménység. Ezt fejtettem ki az előző fejezetben.
Még¬is, amikor megkérdezek embereket, mielőtt imádkozom értük: – Meggyógyulsz? Betöltekezel Szent Szellemmel, amikor rád teszem a kezem és imádkozom?
A legtöbbször azt mondják: – Igazán remélem, Hagin testvér.
Erre mindig azt válaszolom: – Nem, nem, biztosan nem; mert ezeket hit, és nem reménység által kaphatod meg Istentől.
Mások meg azt mondják: – Nagyon akarom. Akarhatsz egy új Cadillac-et is, de ez nem jelenti azt, hogy meg is kapod.
Látjátok, a puszta akarás még nem végzi el a munkát.
Ha csak akarnunk kellene ahhoz, hogy kapjunk valamit Istentől, akkor már mindenünk meglenne, azonnal megkapnánk.
De nem a reménység, sem nem az akarás, hanem a hit az, amely elvégzi ezt a feladatot. Isten nem ad neked semmit, amikor reménykedsz. A Bibliában sehol sem mondja Isten, hogy amikor imádkoztok, reménykedjetek, és megkapjátok.
Ellenben azt mondja a Márk 11,24-ben:
"...Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz nektek."
Azaz, amit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek. Te¬hát nem reménységről van szó, hanem hitről. Szeretném megvilágítani a két dolog közötti különbséget, hogy megtudd, hiszel-e vagy reménykedsz. Pontosan meg lehet ezt állapítani, mert a reménység jövő idő, mindig a jövőbe néz.
Az Egyházról áldott reménységünk van, de látjuk, hogy ez a jövőre szól. Krisztus visszajövetele, az elköltözött szentek feltámadása, az élő szentek elragadtatása, mind-mind jövő a számunkra.
De ha gyógyulást keresel, az már nem a jövőre szól; nem a jövőben akarsz meggyógyulni, hanem már most, különösen, ha erős fájdalmaid vannak.
Ha a Szent Szellemet kívánod; nem a jövőben akarsz betöltekezni azzal, mert ameddig halogatod, az addig a jövőben van, és ott is marad. Most akarod ezeket.
Ha a megtérés van napirenden; nem a jövőben akarsz megtérni.
Lehet, hogy már túl késő lesz. Beszélgettem emberekkel a megtérésről, és volt olyan, aki azt mondta; reméli, hogy egyszer megtér.
De könnyek között mondhatom, hogy néhányan közülük már a pokolban vannak.
Megtérés nélkül hagyták el ezt a világot, mert az a megtérés, amelyet csak remélnek, sosem válik valóra.
A hit ad valóságot a reménylett dolgoknak. Látjátok, hogy a reménységnek nincsen tulajdonképpeni valósága. A hit ad valóságot azoknak a dolgoknak, amelyeket remélünk.
Más szavakkal: Isten Igéje azt mondja, hogy a hit megragadja a remény irrealitásait és realitássá teszi azokat.
Tudjuk, hogy a hit Isten Igéjéből nő ki, mert a Róma 10,17-ben ez áll: "Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által."
Egy másik fordításban azt olvassuk: "A hit egy meghatalmazó okirat, hogy az a dolog, amelyben erősen reménykedsz, végül is a tiéd lehet."
Hadd illusztráljam: reménykedsz abban, hogy lesznek anyagi javaid, hogy eleget tudj tenni a fizetési kötelezettségeidnek.
De a hit adja a bizonyosságot, hogy meglesz a pénzed, amikor kell. Reméled, hogy lesz elég testi erőd, hogy el tudd végezni a munkád, de a hit azt mondja: "Isten az életem erőssége [ereje], kitől féljek?"
Más szavakkal: a hit mindig ugyanazt mondja, amit Isten Igéje.
A hitetlenség tulajdonképpen Isten Igéje ellen foglal állást. Szomorú, hogy nagyon sok hívő beszél hitetlenül, és ezáltal tulajdonképpen szembekerül Isten Igéjével.
Ugyanakkor viszont csodálkozik, hogy az Ige nem működik az életében. Nem is fog működni, ha ellene tevékenykedsz, ellene foglalsz állást. Ha azt akarod, hogy Isten Igéje működjön számodra, akkor mellé kell állnod. Legjobb módszer, hogy megállapítsuk, egy dolog valójában mi is, ha azt határozzuk meg előbb, hogy mi nem.
Amikor meghatározod, hogy "mi nem" az a dolog, azonnal világosabban kezded látni a körvonalit.
Ezt követjük ezekben az esetekben is. Először tehát: a hit nem reménység. Ezt fejtettem ki az előző fejezetben.
Még¬is, amikor megkérdezek embereket, mielőtt imádkozom értük: – Meggyógyulsz? Betöltekezel Szent Szellemmel, amikor rád teszem a kezem és imádkozom?
A legtöbbször azt mondják: – Igazán remélem, Hagin testvér.
Erre mindig azt válaszolom: – Nem, nem, biztosan nem; mert ezeket hit, és nem reménység által kaphatod meg Istentől.
Mások meg azt mondják: – Nagyon akarom. Akarhatsz egy új Cadillac-et is, de ez nem jelenti azt, hogy meg is kapod.
Látjátok, a puszta akarás még nem végzi el a munkát.
Ha csak akarnunk kellene ahhoz, hogy kapjunk valamit Istentől, akkor már mindenünk meglenne, azonnal megkapnánk.
De nem a reménység, sem nem az akarás, hanem a hit az, amely elvégzi ezt a feladatot. Isten nem ad neked semmit, amikor reménykedsz. A Bibliában sehol sem mondja Isten, hogy amikor imádkoztok, reménykedjetek, és megkapjátok.
Ellenben azt mondja a Márk 11,24-ben:
"...Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz nektek."
Azaz, amit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek. Te¬hát nem reménységről van szó, hanem hitről. Szeretném megvilágítani a két dolog közötti különbséget, hogy megtudd, hiszel-e vagy reménykedsz. Pontosan meg lehet ezt állapítani, mert a reménység jövő idő, mindig a jövőbe néz.
Az Egyházról áldott reménységünk van, de látjuk, hogy ez a jövőre szól. Krisztus visszajövetele, az elköltözött szentek feltámadása, az élő szentek elragadtatása, mind-mind jövő a számunkra.
De ha gyógyulást keresel, az már nem a jövőre szól; nem a jövőben akarsz meggyógyulni, hanem már most, különösen, ha erős fájdalmaid vannak.
Ha a Szent Szellemet kívánod; nem a jövőben akarsz betöltekezni azzal, mert ameddig halogatod, az addig a jövőben van, és ott is marad. Most akarod ezeket.
Ha a megtérés van napirenden; nem a jövőben akarsz megtérni.
Lehet, hogy már túl késő lesz. Beszélgettem emberekkel a megtérésről, és volt olyan, aki azt mondta; reméli, hogy egyszer megtér.
De könnyek között mondhatom, hogy néhányan közülük már a pokolban vannak.
Megtérés nélkül hagyták el ezt a világot, mert az a megtérés, amelyet csak remélnek, sosem válik valóra.
Ha valakivel beszélgetsz az ő szellemi állapotáról, és azt mondja: reméli, hogy megtér, akkor azt feleld erre, amit a Biblia.
Mondd el neki, hogy az Efézus 2,8-ban az áll: "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által."
Mondd el neki, amit Jézus mondott: "Azt, aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem."
És amit Pál mondott a Róma 10,13-ban: "Mert minden, aki segítségül hívja az Úr ne¬vét, megtartatik [üdvösségre jut]". Mondd azt, amit Pál a Róma 10,9-10-ben mondott: "Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, megtartatol.
De ahelyett, hogy odafigyelt volna, még hangosabb és hangosabb lett. így már harmadszorra mondtam: – Várj egy percet, testvérnő, hadd segítsek!
De nem engedelmeskedett, sőt csaknem hisztériázni kezdett.
Akkor megfogtam a vállait, jól megráztam és rákiáltottam: – Megparancsolom neked, az Úr Jézus nevében, hogy fogd be a szád! Hirtelen elnémult és meglepődve nézett rám.
Ám ebben a pillanatban a teremben lévők "behúzták a féket". Elhiszitek-e, hogy ez előfordulhat?
Azaz, csak néhány kisebb betegség volt, amelyeket Jézus Názáretben, szolgálata alatt meggyógyított. Miért?
A Márk 6,6 megmagyarázza: "És csodálkozott az emberek hitetlenségén."
Nos, ez a gyülekezet is "behúzta a féket", mielőtt tehettem volna valamit.
A következő lépésben azt kell tudatosítanunk, hogy a hit a szívben van és nem a fejben!
És amit Pál mondott a Róma 10,13-ban: "Mert minden, aki segítségül hívja az Úr ne¬vét, megtartatik [üdvösségre jut]". Mondd azt, amit Pál a Róma 10,9-10-ben mondott: "Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, megtartatol.
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre." Ösztönözd arra, hogy már abban a pillanatban cselekedjen Isten Igéje alapján. Úgy tűnik, mindig ugyanabban a kőiben botlunk el, ha gyógyulásról, Szent Szellemmel való betöltekezésről vagy hasonló imakérésekről van szó. Reménykedünk, hogy az Úr meghallgatta az imánkat, reménykedünk a gyógyulásunkban, reméljük, hogy betölt a Szent Szellem. "Hiszem, hogy egyszer majd megkapom."
Remélünk és remélünk. S bár ezt te hitnek nevezed, de csak reménység, mert a jövőre szól. Figyeljétek meg, amit az írás mond: "A hit hallásból van" – így, jelen időben. Ha nem most van, akkor ez nem hit.
A hit jelen idő, a remény jövő idő. Tedd hát a megfelelő időbe, tedd át jelenbe! Néhány ember azt hiszi, hogy Isten majd tesz valamit, de a hit azt állítja, hogy már megtette, és most is cselekszik.
Hányan mondják: "Hagin testvér, nem értem, miért nem gyógyultam meg. Úgy tudom, Isten megígérte, hogy meggyógyít." De Isten egyáltalán nem ígérte meg, hogy meggyógyít! Erre sokan kérdezik: "Hát nem mondja Isten Igéje, hogy 'Ő vette magára a mi betegségünket és Ő hordozta el e mi erőtlenségünket.' Ez nem ígéret?" Nem, ez nem ígéret.
Ez egy állítás, amely elmond nekünk egy olyan eseményt, amely már megtörtént. 1Péter 2,24: "Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg." Ez tehát nem a gyógyulás ígérete? NEM!
Ez az ige nem ígér neked gyógyulást, mindössze elmondja azt, ami már a tiéd. Megértettem, hogyha rá tudom venni az embereket, hogy hagyjanak fel a reménykedéssel és a gyógyulás keresésével, és kezdjenek hinni, ők azonnal meggyógyulnak.
Néhány évvel ezelőtt Oklahomában prédikáltam, és az egyik szolgálatomra behoztak egy hölgyet, aki már négy éve nem tett egyetlen lépést sem.
A térde egyszerűen elhasználódott, nem működött; nem tudta a súlyát hordozni. Mivel minden testmozgás nélkül kellett ülnie, eléggé elhízott. Eljött az ideje a gyógyulásért való imának, előrehozták őt és leültették az oltárra. Odamentem, letérdeltem mellé, rátettem a kezem a térdére és imádkoztam. Azután így szóltam hozzá: – Testvérnő, most pedig kelj fel és járj az Úr Jézus Krisztus nevében!
Ez a drága lélek minden tőle telhetőt megtett, hogy felkeljen, de egész idő alatt - nem gúnyolni akarom - csak sírt és imádkozott: – Ó, édes Jézus, kérlek gyógyíts meg! Uram, tudom, hogy megígérted, hogy meg fogsz gyógyítani! Tudod, hogy milyen teher vagyok a családomnak, hogy semmit sem tudok tenni magamtól. Kérlek, drága Uram, gyógyítsd meg az én térdemet, gyógyítsd meg a lábaimat!
Add, hogy én járjak! Ó, kérlek, kérlek! Közbevágtam: – Várj egy percet testvérnő, várj egy percet!
De ahelyett, hogy hallgatott volna rám, még hangosabb lett. Másodszor is szóltam: – Kérlek, várj egy percet, volna egy szavam hozzád, tudnék rajtad segíteni!
De ahelyett, hogy odafigyelt volna, még hangosabb és hangosabb lett. így már harmadszorra mondtam: – Várj egy percet, testvérnő, hadd segítsek!
De nem engedelmeskedett, sőt csaknem hisztériázni kezdett.
Akkor megfogtam a vállait, jól megráztam és rákiáltottam: – Megparancsolom neked, az Úr Jézus nevében, hogy fogd be a szád! Hirtelen elnémult és meglepődve nézett rám.
Ám ebben a pillanatban a teremben lévők "behúzták a féket". Elhiszitek-e, hogy ez előfordulhat?
Nem tudom tapasztaltátok-e már, de ami¬kor a hallgatóság így "behúzza a féket", a prédikátor tehetetlenné válik. Jézus szülővárosában is ez történt. Ezt a Biblia mondja a Márk 6,5-ben: "Nem is tehetett ott semmi csodát." Ez nem azt jelenti, hogy nem akart, hanem hogy nem tudott ott csodát tenni, csak néhány beteget gyógyított meg. A görögben az van, hogy rátette a kezét néhány kisebb bajjal küszködő emberre.
Azaz, csak néhány kisebb betegség volt, amelyeket Jézus Názáretben, szolgálata alatt meggyógyított. Miért?
A Márk 6,6 megmagyarázza: "És csodálkozott az emberek hitetlenségén."
Nos, ez a gyülekezet is "behúzta a féket", mielőtt tehettem volna valamit.
Nekem pedig ki kellett lazítanom a fékeket, különben mindennek vége.
Tehát előbb velük kellett foglalkoznom, mielőtt ismét az asszonyhoz fordulok.
Néhányan azt gondolták, hogy durva voltam hozzá, és ezt ott a helyszínen meg is mondták.
Azt válaszoltam nekik: "Ha holnap az útkereszteződésnél valaki lelassít előtted az autójával és megkérdezi, hogy juthat el egy bizonyos helyre, ám amikor te eligazítod, ő ahelyett, hogy az útmutatásodat követné, visszafordul és ugyanazon az úton megy tovább, amelyiken jött, te talán nem próbálnád meg a helyes irányba terelni?" Ezzel egyetértettek.
Tehát előbb velük kellett foglalkoznom, mielőtt ismét az asszonyhoz fordulok.
Néhányan azt gondolták, hogy durva voltam hozzá, és ezt ott a helyszínen meg is mondták.
Azt válaszoltam nekik: "Ha holnap az útkereszteződésnél valaki lelassít előtted az autójával és megkérdezi, hogy juthat el egy bizonyos helyre, ám amikor te eligazítod, ő ahelyett, hogy az útmutatásodat követné, visszafordul és ugyanazon az úton megy tovább, amelyiken jött, te talán nem próbálnád meg a helyes irányba terelni?" Ezzel egyetértettek.
Folytattam: "Ez a hölgy rossz úton volt. Nem a gyógyulás útján, hanem rossz úton, és én csak annyit tettem, hogy integettem neki, hogy álljon le, és most már figyel rám."
Nem mindenki, de a legtöbben levették a lábukat a fékről, így felszabadultam és vissza tudtam fordulni az asszonyhoz: – Testvérnő, tudod-e, hogy meggyógyultál? – Igen? - nézett rám kikerekedett szemekkel. – Igen – mondtam –, és ezt be is tudom neked bizonyítani.
Fogtam a Bibliámat és kinyitottam az 1Péter 2,24-nél: – Kérlek, olvasd fel hangosan ezt a verset! – "Aki a mi bűneinket maga vitte fel a testében a fára, hogy a bűnöknek meg¬halván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg." – Olvasd el az utolsó részt újra!
Elolvasta: – Akinek sebeivel gyógyultatok meg.
Megkérdeztem: – Ez múlt, jelen vagy jövő idő? – Ez múlt idő. – Ha meggyógyultál Jézus sebeiben, akkor te már tulajdonképpen egészséges vagy, ugye?
– Igen – felelte –, az vagyok. – Akkor megteszed, amit mondok? – Igen, hogyha könnyű – válaszolta. –
Ez a legkönnyebb dolog, amit valaha is tettél életedben: csak emeld fel a kezdet, nézz az Úrra, és kezdd el Őt dicsérni, mert meggyógyultál - jelen időben -, és nem fogsz meggyógyulni, mert már egészséges vagy.
Az asszony fölnézett, mint egy kisgyermek, és azt mondta: – Drága Úr Jézus, annyira boldog vagyok, hogy meggyógyultam! De akkor még egyetlen lépést sem tett, nem volt a gyógyulásról bizonyossága, mégis azt mondta: "Boldog vagyok, hogy meggyógyultam és hálás vagyok Neked, drága Úr Jézus!
Tudod, mennyire fárasztott, hogy ezalatt a négy év alatt ülnöm kellett!
Hála Istennek, a térdem jól van, a lábam meggyógyult, nagyon hálás vagyok."
Ekkor a gyülekezethez fordultam: "Most köszönjük meg Istennek vele együtt.
Már meggyógyult, nem fog meggyógyulni, hiszen már egészséges."
A tömeg legnagyobb része felemelte a kezét, és dicsérték Istent az asszony gyógyulásáért. 7
Néhányan valószínűleg azt mondták: "Nem gyógyult meg, hiszen még egy lépést sem tett."
De hiszen tudjátok, hogy az írás azt mondja: "A hit a nem látott dolgok valósága."
Ezután ismét az asszonyhoz fordultam: "Testvérem, most pedig a Jézus nevében kelj fel és járj!"
Abban a pillanatban felugrott az oltárról, mint egy tizenhat éves, járkált, futott és dicsérte Istent.
Tehát alkalmazzuk a megfelelő igeidőt! Nem megy másképpen, csak ha azt használjuk.
Addig, amíg küszködsz, amíg azt mondod, hogy majd egyszer, biztosan meglesz, nem megy, mert ez remény. A hit azonban azt mondja: "Ez az enyém, már most az enyém!"
A következő lépésben azt kell tudatosítanunk, hogy a hit a szívben van és nem a fejben!
Van egy prédikációm, amelyet még fiatal koromban prédikáltam: "Fej-hit, kontra szív-hit".
John Wesley mondta: "Az emberek értelmükkel elfogadják, hogy a Biblia, az Ige igaz, de nem hiszik azt a szívükből."
A keresztények gyakran kérdezik: "Hagin testvér, mi a különbség; honnan tudhatom, hogy a szívemből hiszek, vagy csak az értelmemmel elfogadom azt, amit Isten Igéje mond?"
Nos, ha ez egy értelmi meggyőződés, akkor általában azt állítja, hogy az Ige igaz, de végül erre a következtetésre jut: "Nekem ez valamiért még sincs meg."
A hit ellenben azt mondja: Ez az enyém, már most az enyém! A hit Isten Igéje alapján cselekszik. Ezután sorban jönnek a gyógyulásért, Szent Szellem-keresztségért és csodálkoznak: – Hagin testvér, ismerem mindazokat az Igéket, amelyeket megjelöltél, de mégis miért van az, hogy én még nem tudtam Szent Szellemmel betöltekezni?
Ilyenkor azt válaszolom: – Testvérem, erre könnyű felelni. A Biblia azt mondja, hogy a szív bőségéből szól a száj, és te éppen azt mondtad az imént, hogy "Nem tudom". Azt mondtad, amit hiszel, és addig amíg ezt mondod és ezt is hiszed, addig nem is tudod. De abban a pillanatban amint elkezded hinni, azonnal menni fog.
Kezdj el Isten Igéje alapján cselekedni! Nem fontos, hogy mennyi hited van, az a fontos, hogy a meglévőt mozgásba hozd, különben nincs eredmény. Nézd meg az Apostolok cselekedetei 14,7-9-et: "És ott prédikálták az evangéliumot. És Listrában ült egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt.
Ez hallja Pált beszélni: aki szemeit ráfüggesztvén és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul..." Szeretném, ha látnád ezt a képet: ott ült ez az ember, aki soha egyetlen lépést nem tett és mégis hitt abban - ezt a Biblia mondja -, hogy meggyógyulhat.
Minden hívőnek van hite a gyógyulásra, de ezt a hitet fel kell szabadítani.
A Biblia a Márk 11,23-ban megmondja, hogyan tedd: "Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz neki, amit mondott."
Felszabadíthatod a hitedet, ha kimondod, amiben hiszel.
Ha a szívedben megőrzöd, és nem mondod ki; nem lesz eredmény.
A szívbe rejtett hit sohasem gyógyítja meg a tested, nem tölt be Szent Szellemmel, nem eredményez imameghallgatást.
A szívbe rejtett hit nem képes erre, csak akkor, ha az ajkad is felszabadítod. Figyeld meg, amit Jézus mondott!
"Ha valaki azt mondja ennek a hegynek: ’Kelj fel és ugorjál a tengerbe!’ – és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz neki, amit mondott." Jegyezd meg, hogy a sánta hitt, és Pál ezt észrevette. Nem Pál, hanem Ő rendelkezett azzal a hittel, amely végül is gyógyulást hozott neki. Mindez úgy jött létre, hogy hallgatta Pál prédikálását.
Pál tudta, hogy a hit cselekedetek nélkül halott; tudta, hogy cselekedetre kell kényszerítenie a sánta férfit. A tizedik versben így szól: "Mondta nagy fennszóval: Állj fel a lábaidra egyenesen! És felszökött és járt." Ahogy az az ember mozgásba hozta a hitét, azonnal felkelt és járt.
Ha segíteni akarsz valakinek, hogy meggyógyuljon, vagy megkapja a Szent Szellem-keresztséget vagy imameghallgatást nyerjen, tudnod kell, hogy a sikernek két oldala van: a hit és a cselekvés.
Ha hit nélkül cselekszel, semmi nem történik. Ha cselekedet nélkül hiszel; ismét nem történik semmi.
De ha a hit és a cselekvés együtt van, minden remekül működik. – Hagin testvér, te olyan könnyűvé teszed az embereknek a gyógyulást, meg a Szent Szellem vételét! - szokták mondani.
Nem én tettem ezeket a dolgokat ajándékká, hanem Isten. Nem én tettem ezt könnyűvé, hanem az Atya.
Ahhoz, hogy Isten segíthessen nekünk, meg kell nyitnunk az értelmünket.
Nem én tettem ezt ajándékká és a hittől függővé, hanem Isten. És ez épp olyan könnyű, amilyennek Isten Igéje mondja. Azért, mert Isten Igéje soha nem téved.
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése