Hogyan keletkezik a hit?
II.Tanulmány- 1. rész
Zsidó 11,1: "A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." Egy másik fordítás így szól: "Tehát a hit azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amiben reménykedünk, meg vagyunk győződve arról, amit nem látunk."
Egy további modern fordítás első része pedig ezt mondja: "A hit valóságot ad a reménylett dolgoknak." Isten megmutatja, mi a bibliai hit. Meg kell értenünk, hogy többféle hit van. Mindenkinek van egy természetes, emberi hite, akár megtért, akár nem.
De itt Isten az igei, a bibliai hitről beszél; arról, amelyet a szívünkkel hiszünk.
Hatalmas különbség van a között a hit között, amelyet a szívünkkel hiszünk, és a között, amely az érzéseket követi. A hit tehát a reménység irrealitásainak megragadása, és azoknak a realitás területére való átvitele. Ez a hit Isten Igéjéből nő ki.
Egy más fordítás azt mondja: "A hit egy meghatalmazó okirat, hogy az a dolog, amelyben végsőkig bíztál, végül is a tiéd." Más szavakkal: reménykedsz abban, hogy az anyagi javaid fedezni fogják a fizetési kötelezettségeidet. De a hit adja a bizonyosságot, hogy meglesz a pénzed, amikor szükséges. "Meggyőződés", "bizonyosság" – mondja az ige – "a nem látott dolgokról."
Bizakodsz, hogy lesz fizikai erőd, és el tudod végezni azt a munkát, amely előtted áll.
De a hit azt mondja: "Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek [féljek]?"
Azaz a hit önmagáról mindazt mondja, amit az Ige mond, mert az Istenben való hit, az hit az Ő Igéjében. Csodálatos lenne, ha az emberek megtanulnák ezt, és ennek alapján cselekednének.
Akkor tulajdonképpen Isten valóságos ereje az övék lehetne.
Emlékszem, miután fölkeltem a betegágyról, megtanultam, hogy mi a hit.
Nehéz volt munkát találni, a gazdasági válság napjait éltük. 16 hónapig ágyhoz kötött voltam, és most szükségem volt ruhákra meg más dolgokra, hogy iskolába járhassak.
Állást kaptam egy óvodában; barackfákat kellett a földből kihúzni - kézzel. Egyik fiú az egyik oldalon, másik a másik oldalon, így kellett kihúznunk a földből ezeket a kétéves fákat egymás után, ahogy jöttek. Szeretném, ha tudnátok: munka volt ez a javából, különösen annak, aki sokáig csak feküdt, és csak néhány hónapja volt talpon.
Reggelente napkelte előtt találkoztunk, és az egyik fiú mindennap azt mondta: "Nem hittem volna, hogy ma kibírod, hiszen tudod, hogy mennyire kemény volt tegnap is."
Hiszek az Úr mellett való bizonyságtételben, így mindez jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy megvalljam: "Fiúk, a helyzet az, ha nem az Úr ereje által dolgoznék, már nem lennék itt.
De láthatjátok, hogy az Ő ereje az én erőm is.
A Biblia azt mondja: Az Úr az én életemnek erőssége. És tudjátok: életem éppen úgy áll szellemi valóságból, mint fizikaiból, és az Úr az én életem erőssége, akit én félek." Néhány fiút ez megvadított. Csúfolódni kezdtek, de én csak mosolyogtam és azt mondtam: "Dicsőség az Úrnak!
Itt leszek holnap és mindennap, mert az Úr az én erősségem." Ha az érzéseim után mentem volna, akkor ki sem kelek az ágyból. Úgy éreztem, olyan gyenge vagyok, mint soha korábban, és képtelen vagyok felkelni. De mégis kitartottam, és az Ige alapján cselekedtem, mert tudtam, mi a hit.
Azt mondtam az Atyának, Jézusnak, a Szent Szellemnek, az ördögnek, magamnak és azoknak, akik kérdeztek: "Az Úr az én erősségem."
De nem kaptam Tőle segítséget addig, amíg dolgozni nem kezdtem. Sok ember meg akarja kapni és azután hisz, ha már megvan, de neked abban kell hinned, hogy már megvan, és akkor megkapod.
Így aztán elkezdtünk dolgozni, és még mindig nem volt semmi erőm, de minden reggel, amikor nekimentünk az első vagy második fának, éreztem, hogy valami megérint a fejem tetején és átjárja az egész testemet a kéz- és a lábujjaim hegyéig, és keményen tudtam egész nap dolgozni.
Emlékszem, hogy végül egy srác, aki vagy 120 kilót nyomott így szólt:
– Ha én a 120 kilómmal kidőlök, akkor már senki más nem marad a színen.
– Miért? – kérdeztem. – Isten súlyosabb a te 120 kilódnál. Amikor te kidőlsz és felmondanak neked, én még mindig itt leszek. Gúnyolódott, de még aznap délután 3-kor feladta, és az az igazság, hogy én maradtam ott egyedül. Én voltam a leggyengébb és a legsoványabb, de mégis az egyetlen, aki ott maradt az eredeti csapatból, akikkel elkezdtük a munkát.
– Ha én a 120 kilómmal kidőlök, akkor már senki más nem marad a színen.
– Miért? – kérdeztem. – Isten súlyosabb a te 120 kilódnál. Amikor te kidőlsz és felmondanak neked, én még mindig itt leszek. Gúnyolódott, de még aznap délután 3-kor feladta, és az az igazság, hogy én maradtam ott egyedül. Én voltam a leggyengébb és a legsoványabb, de mégis az egyetlen, aki ott maradt az eredeti csapatból, akikkel elkezdtük a munkát.
Ezt azért mondtam el, hogy megmutassam nektek, nem riadtam vissza a munkától, hiszen véglegesen akartak alkalmazni. így hát próbára tettem Isten Igéjét. Ámen!
Hogyan keletkezik a hit?
II.Tanulmány- 2. rész -
Azt mondhatod, tudod, hogy Isten Igéje jó. De amíg nem kezdesz el annak alapján cselekedni, addig nem ismered meg igazán, és nem arathatod le a gyümölcseit. Értsd meg, arról szeretnélek meggyőzni, hogy mi a hit. A hit ad valóságot a reménylett dolgoknak. Valósággá teszi őket.
Elmentem dolgozni - Isten Igéje alapján cselekedtem. Reménykedtem, hogy lesz fizikai erőm a munka elvégzéséhez, de a hit tette valósággá azt, amiben reménykedtem.
A hit -mondja Isten - az én életem erőssége, és amint Isten Igéje alapján cselekedtem, hitem valósággá tette azt, amiben addig reménykedtem. Láthatod, hogy sok ember csak reménykedik, és itt megáll, de így nem érhet el eredményt. A reménynek önmagában nincs valósága; a hit ad valóságot neki. "Remélem, hogy Isten meghallgatta az imámat." Ha ez minden, amit teszel, akkor biztos, hogy nem hallgatta meg és válasz sem fog érkezni. Ne felejtsd el, a reménység azt mondja: "Egyszer majd megkapom."
De a hit így szól: "Már most megvan." Ahogy John Wesley mondta: "Az ördög adott az Egyháznak egy pótszert, amely úgy néz ki, úgy hangzik, mintha hit lenne, és az emberek nem tudnak különbséget tenni a kettő között." Ezt ő "értelmi elfogadás"-nak nevezte.
Rengeteg ember érti, hogy amit Isten Igéje mond, az valóban igaz, de csak elméjükkel, értelmükkel fogadják el. Így azonban nem lehet elérni a szükséges eredményt: Istentől csak szívbéli hitre kaphatod meg a választ.
A Bibliában ez áll: "…szívvel hiszünk az igazságra…" Jézus így szól a Márk 11,23-ban: "…ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik (egyetlen szó sem hangzik el a fejről), hanem hiszi (ez a hit a szívében van), hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott."
Azt kérdezte valaki: "Honnan tudhatom, hogy valóságos hitem van, vagy csak fejemben van az egész?" Nos, az egyszerű értelmi elfogadás vagy értelmi megegyezés, így néz ki: „Tudom, hogy Isten Igéje igaz, ismerem az Ő ígéreteit, hogy megígérte a gyógyulást és a Szent Szellemet, de valamilyen okból nem kapom meg. Nem is értem, hogy miért.”
Aki így gondolkodik, annak csak értelmi belátása van. De ha neked hited van, valóságos hited Isten Igéjében, akkor azt mondod: "Ha Isten Igéje valamit állít, az úgy is van. Ez az enyém, nekem ez most megvan."
A hit így szól: "Megvan, még akkor is, ha nem látom." Figyeljetek az Igére: "…a nem látott dolgokról való meggyőződés [bizonyosság]." Na jó, de az, amiért én imádkozom, nem látható.
Az a dolog még nem történt meg. – Persze, hiszen ha már meglenne, akkor nem kellene hinned, akkor már ismernéd. Meg kell tenned a hit lépését, hogy eljuss a tényleges ismerethez.
Azonban rengeteg ember először tudni, ismerni akar, és csak azután hinni; azaz a már megvalósult dolgok szempontjából akar mindent látni. Mi viszont azt tudjuk, hogy amit kérünk, azért a miénk, mert Isten Igéje mondja – és így testet ölt a kérésünk.
Figyeljétek meg, hogy Jézus mit mond a Márk 11,24-ben: "Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz nektek." A "meglesz" a hit után következik. A legtöbb ember fordítva akarja. Egyszerű, mindennapi nyelven Jézus itt azt mondta: hinned kell, hogy megkaptad, mielőtt valóban megkapod. Nem tudom, te hogy vagy ezzel, de én sohasem lettem volna képes elfogadni a testem gyógyulását anélkül, ha már előtte nem hittem volna el, hogy megvan.
Akkor, amikor minden fizikai tünet azt kiáltotta: "Nem vagy egészséges!" egyszerűen így szóltam a testemhez: "A Biblia azt mondja, hogy inkább Isten legyen igaz, és minden ember hazug.
Tehát, ha te azt állítod, hogy nem gyógyultam meg, akkor hazug vagy, mert Isten Igéje állítja, hogy meggyógyultam." És amikor ennek alapján cselek-szem, az eredmény már közel van: ez a módszer 100 esetből 100-ban biztos, hogy beválik. De ha leülsz és várakozol, nyöszörögsz, sóhajtozol, panaszkodsz, keseregsz és arra vársz, hogy valami történjék veled; és ha a betegség minden jele megszűnt, minden nagyszerű lesz, majd akkor kezdesz el Istenben hinni; így teljesen tönkremész; nem jutsz messzi-re.
Látjátok, a baj az, hogy sok ember olyan, mint Tamás: "Nem hiszem, amíg nem látom Őt, és nem érinthetem meg a kezén a szegek helyét, és nem bocsáthatom ujjaimat az oldalán lévő sebbe."
Mikor Jézus megjelent, Tamás azt mondta: "Én Uram, és én Istenem!"
Jézus pedig azt: "Mivelhogy láttál engem Tamás, hittél." Azaz Tamás nem úgy hitt, mint te vagy én hiszünk Jézus feltámadásában; Tamás azért hitt, mert látta Őt a két szemével.
De mi azért hiszünk, mert Isten Igéje állítja, hogy megtörtént.
Sokan mondják: "Én hiszek az isteni gyógyulásban, mert láttam, hogy X. és Y. meggyógyult." Én nem. Én azért hiszek benne, mert Isten Igéje beszél erről.
Nem azért hiszek a nyelveken szólásban, mert néhány ember szintén hisz ebben és gyakorolja is, hanem azért hiszek benne, mert Isten Igéje tanítja; és akkor is hinném, ha soha senkit nem hallanék nyelveken szólni.
Én azt hiszem, amit a Biblia mond, nem azt, amit látok és hallok; nem erre épül az én hitem.
Az én hitem arra épül, amit Isten mond. Látjátok, amikor hitünket erre a pontra juttatjuk, akkor igazunk van, mert a megfelelő dolgot hisszük: azt, ami eredményeket hoz.
Tamás azt mondta: "Addig nem hiszek, amíg nem látok."
Elmentem dolgozni - Isten Igéje alapján cselekedtem. Reménykedtem, hogy lesz fizikai erőm a munka elvégzéséhez, de a hit tette valósággá azt, amiben reménykedtem.
A hit -mondja Isten - az én életem erőssége, és amint Isten Igéje alapján cselekedtem, hitem valósággá tette azt, amiben addig reménykedtem. Láthatod, hogy sok ember csak reménykedik, és itt megáll, de így nem érhet el eredményt. A reménynek önmagában nincs valósága; a hit ad valóságot neki. "Remélem, hogy Isten meghallgatta az imámat." Ha ez minden, amit teszel, akkor biztos, hogy nem hallgatta meg és válasz sem fog érkezni. Ne felejtsd el, a reménység azt mondja: "Egyszer majd megkapom."
De a hit így szól: "Már most megvan." Ahogy John Wesley mondta: "Az ördög adott az Egyháznak egy pótszert, amely úgy néz ki, úgy hangzik, mintha hit lenne, és az emberek nem tudnak különbséget tenni a kettő között." Ezt ő "értelmi elfogadás"-nak nevezte.
Rengeteg ember érti, hogy amit Isten Igéje mond, az valóban igaz, de csak elméjükkel, értelmükkel fogadják el. Így azonban nem lehet elérni a szükséges eredményt: Istentől csak szívbéli hitre kaphatod meg a választ.
A Bibliában ez áll: "…szívvel hiszünk az igazságra…" Jézus így szól a Márk 11,23-ban: "…ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik (egyetlen szó sem hangzik el a fejről), hanem hiszi (ez a hit a szívében van), hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott."
Azt kérdezte valaki: "Honnan tudhatom, hogy valóságos hitem van, vagy csak fejemben van az egész?" Nos, az egyszerű értelmi elfogadás vagy értelmi megegyezés, így néz ki: „Tudom, hogy Isten Igéje igaz, ismerem az Ő ígéreteit, hogy megígérte a gyógyulást és a Szent Szellemet, de valamilyen okból nem kapom meg. Nem is értem, hogy miért.”
Aki így gondolkodik, annak csak értelmi belátása van. De ha neked hited van, valóságos hited Isten Igéjében, akkor azt mondod: "Ha Isten Igéje valamit állít, az úgy is van. Ez az enyém, nekem ez most megvan."
A hit így szól: "Megvan, még akkor is, ha nem látom." Figyeljetek az Igére: "…a nem látott dolgokról való meggyőződés [bizonyosság]." Na jó, de az, amiért én imádkozom, nem látható.
Az a dolog még nem történt meg. – Persze, hiszen ha már meglenne, akkor nem kellene hinned, akkor már ismernéd. Meg kell tenned a hit lépését, hogy eljuss a tényleges ismerethez.
Azonban rengeteg ember először tudni, ismerni akar, és csak azután hinni; azaz a már megvalósult dolgok szempontjából akar mindent látni. Mi viszont azt tudjuk, hogy amit kérünk, azért a miénk, mert Isten Igéje mondja – és így testet ölt a kérésünk.
Figyeljétek meg, hogy Jézus mit mond a Márk 11,24-ben: "Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz nektek." A "meglesz" a hit után következik. A legtöbb ember fordítva akarja. Egyszerű, mindennapi nyelven Jézus itt azt mondta: hinned kell, hogy megkaptad, mielőtt valóban megkapod. Nem tudom, te hogy vagy ezzel, de én sohasem lettem volna képes elfogadni a testem gyógyulását anélkül, ha már előtte nem hittem volna el, hogy megvan.
Akkor, amikor minden fizikai tünet azt kiáltotta: "Nem vagy egészséges!" egyszerűen így szóltam a testemhez: "A Biblia azt mondja, hogy inkább Isten legyen igaz, és minden ember hazug.
Tehát, ha te azt állítod, hogy nem gyógyultam meg, akkor hazug vagy, mert Isten Igéje állítja, hogy meggyógyultam." És amikor ennek alapján cselek-szem, az eredmény már közel van: ez a módszer 100 esetből 100-ban biztos, hogy beválik. De ha leülsz és várakozol, nyöszörögsz, sóhajtozol, panaszkodsz, keseregsz és arra vársz, hogy valami történjék veled; és ha a betegség minden jele megszűnt, minden nagyszerű lesz, majd akkor kezdesz el Istenben hinni; így teljesen tönkremész; nem jutsz messzi-re.
Látjátok, a baj az, hogy sok ember olyan, mint Tamás: "Nem hiszem, amíg nem látom Őt, és nem érinthetem meg a kezén a szegek helyét, és nem bocsáthatom ujjaimat az oldalán lévő sebbe."
Mikor Jézus megjelent, Tamás azt mondta: "Én Uram, és én Istenem!"
Jézus pedig azt: "Mivelhogy láttál engem Tamás, hittél." Azaz Tamás nem úgy hitt, mint te vagy én hiszünk Jézus feltámadásában; Tamás azért hitt, mert látta Őt a két szemével.
De mi azért hiszünk, mert Isten Igéje állítja, hogy megtörtént.
Sokan mondják: "Én hiszek az isteni gyógyulásban, mert láttam, hogy X. és Y. meggyógyult." Én nem. Én azért hiszek benne, mert Isten Igéje beszél erről.
Nem azért hiszek a nyelveken szólásban, mert néhány ember szintén hisz ebben és gyakorolja is, hanem azért hiszek benne, mert Isten Igéje tanítja; és akkor is hinném, ha soha senkit nem hallanék nyelveken szólni.
Én azt hiszem, amit a Biblia mond, nem azt, amit látok és hallok; nem erre épül az én hitem.
Az én hitem arra épül, amit Isten mond. Látjátok, amikor hitünket erre a pontra juttatjuk, akkor igazunk van, mert a megfelelő dolgot hisszük: azt, ami eredményeket hoz.
Tamás azt mondta: "Addig nem hiszek, amíg nem látok."
Jézus ezt: "Mivelhogy láttál engem Tamás, hittél: boldogok [áldottak], akik nem látnak és hisznek."
Igen, ők valóban áldottak. Ámen!
Igen, ők valóban áldottak. Ámen!
KENNETH E. HAGIN - A BIBLIAI HIT
2. tanulmány
Hogyan keletkezik a hit? (II.) 3. rész
Hogyan keletkezik a hit?
A Róma 4,17-21 verseiben ez áll:
"(Amint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged) az előtt, az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket.
Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: így lesz a te magod.
És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel [nem ingott meg hitetlenség miatt], hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván Istennek, és teljesen elhitte [teljesen meg volt győződve arról], hogy amit Ő ígért, meg is cselekedheti."
Figyeljétek meg a különbséget Ábrahám hite és Tamás hite között. Tamásnak egyszerű, természetes, emberi hite volt.
Egyszerűen ennyit mondott: Nem hiszek benne, amíg nem látom, és nem tapintom meg.
De Isten Igéje azt mondja, hogy Ábrahám hitt Isten szavának és nem törődött a saját testével, nem tekintett a látható dolgokra és a fizikai érzésekre sem.
Mire tekintett akkor? Isten Igéjére.
Mire tekintett akkor? Isten Igéjére.
Emlékszem, jó néhány évvel ezelőtt néhány olyan problémával küszködtem, mint ma sokan: vészjósló szívtüneteim ismét jelentkeztek, noha már gyógyult voltam.
Éjszakáim borzasztó harcban teltek. így pontosan azt tettem, amit Ábrahám. Imádkoztam és Isten ígéreteire álltam, de nem jött álom a szememre, ezért imádkoztam tovább: Uram, szükségem van egy kis enyhülésre.
Ő így szólt: Ne törődj a saját testeddel! Tehát megpihentem, hálát adtam az Úrnak, levettem a figyelmemet a testemről, elengedtem magam, hogy alhassam.
De megint fölébredtem és ismét néhány tünet jelentkezett, ezért újból szóltam: – Uram, nem törődöm a testemmel, mit kell tennem? – Figyeld Őt, aki a mi hitünk kezdője és bevégzője, a mi Főpapunk.
Ő pontosan megmondja, mire figyelj és mire ne figyelj, pontosan megmondja mire vagy kire figyelj az Ő Igéjében.
Így azonnal ráfüggesztettem figyelmemet, és elkezdtem Róla gondolkodni és azon, amit értünk cselekedett: "Ő vette el [vette magára] a mi erőtlenségünket és Ő hordozta a mi betegségünket."
Értelmemet és figyelmemet Őrá fordítottam, nem a testemre, így azután lassan elaludtam, és elmúlt minden tünet.
Túl sokszor fordul elő, hogy amikor gyógyulásról lenne szó, a rossz dolgokra összpontosítunk: testünkre, tüneteinkre; ezekről gondolkodunk, ezeket nézzük, és minél többet nézzük, annál rosszabbul leszünk. "Isten nem hallgatta meg az imáimat, egyre rosszabbul vagyok, úgy látom, hogy végül operálni fognak."
Valóban így lesz, ha még sokáig hajtogatod.
Voltam egy gyülekezetben, ahol egy asszony, amikor csak lehetett, bizonyságot tett, és minden bizonyságtételt úgy zárt le: "Imádkozzatok értem, azt hiszem, rákom van."
Végül a pásztor belefáradt, és egy alkalommal így szólt: "Rendben van testvérem, higgy csak ebben továbbra is, és valóban meg is fogod kapni."
Jézus is azt mondta, hogy a te hited szerint történik minden.
Néha megkérnek: "Hagin testvér, imádkozz értem, azt hiszem, meg-hűltem."
Semmi hasznod nem lesz abból az imából, mert ha hiszed, hogy már meghűltél, akkor meg is hűlsz, mivel a hited szerint történik minden, ahogy a Biblia is mondja.
Ha hiszel benne, meg is kapod. Szeretném, ha megértenétek, mit jelent hitben és nem látásban járni.
Sok ember a rosszat látja és azzal foglalkozik. Némelyek kiragadnak részeket abból, amit mondok, és szélsőségekbe esnek.
Egészen más megvilágításban látják a dolgokat, mint ahogyan én tanítom.
Azt állítják, én azt tanítom, hogy tagadjanak meg minden tünetet és tegyenek úgy, mint-ha azok nem léteznének.
Úgy gondolják, én a Christian Science (Keresztény Tudomány) szerint tanítok, de a két tanítás között olyan nagy a különbség, mint a nappal és az éjszaka között.
Úgy gondolják, én a Christian Science (Keresztény Tudomány) szerint tanítok, de a két tanítás között olyan nagy a különbség, mint a nappal és az éjszaka között.
(Egy orvos egyszer azt mondta: "Ez nem ’Keresztény Tudomány’, hanem ’Keresztény Értelem’„.)
Mi nem tagadjuk a fájdalom, a betegség létezését, mert ezek valóságosak.
Biztos, hogy a fájdalom is valóság, a bűn, az ördög is valóság, de figyeljétek meg, mit mond az Ige: „nem gondolt [tekintett] az ő … testére." Tehát ne tekints a testedre, Jézus Krisztusra nézz, aki a mi Főpapunk, a mi hitünk szerzője és bevégzője!
Értelmed és figyelmed összpontosítsd arra, amit Ő tett és most is tesz érted, mivel Ő most is a mi Főpapunk.
Épp most is tesz valamit az érdekedben. Ott van fenn, Isten trónjánál, és közbenjár éretted.
Ámen!
************
KENNETH E. HAGIN - A BIBLIAI HIT
2. tanulmány
Hogyan keletkezik a hit? (II.) 4. rész
A Zsidó 4,14-ben ez áll: "Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz.
" Szeretném, ha észrevennétek valamit: "Lévén annakokáért nagy főpapunk" – vagyis ez az oka, amiért megvallásunkhoz ragaszkodnunk kell, hogy ilyen hatalmas főpapunk van, "aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia…"
A görögben az a szó, amelyet vallásnak, megváltásnak fordítottak, azt jelenti, hogy "ragaszkodjanak ugyanazoknak a dolgoknak a mondásához".
Vagyis miről beszél? Ő ott van fönn, és minket képvisel Isten trónszéke előtt.
Azt mondja: átvettem a helyüket, meghaltam értük az ő helyettesítőjükként.
Nem saját magáért halt meg, nem volt szüksége arra, hogy Önmagát megváltsa, mivel nem volt elveszett: értünk halt meg.
Ő az én helyettesítőm lett, elvette a bűneimet, hordozta az erőtlenségemet és magára vette a betegségeimet. Értem halt meg, értem támadott fel a halálból, és értem ment fel a magasságba.
Most is fenn van és azt mondja: „Érted tettem.” Hát ezért kell erősen ragaszkodnunk, hogy ugyanazokat a dolgokat mondjuk ki, amit Ő, mert ez lesz az, ami futásra kényszeríti a Sátánt.
Ezekre a helyes dolgokra figyeljünk önmagunk helyett. Van egy másik kedves igém.
Tulajdonképpen ez segített, amikor a gyötrelem ágyán feküdtem.
A Példabeszédek 4,20-22-ről beszélek: "Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben.
Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség."
Szeretném felhívni a figyelmeteket valamire, amit az ige mond: "Ne távozzanak el (az én igéim) a te szemeidtől." Sok ember azért bukik el, mert látja magát elbukni.
Ez az ige fordulópontot jelentett számomra, mert amíg nem olvastam, folyton halottnak láttam magam, és gondosan kiszíneztem a kép minden részletét.
De miután olvastam, úgy láttam magam, mint aki jól van és él. Láttam magam, amint olyan dolgokat csinálok, amelyeket a szívbetegségem miatt életemben sohasem.
Tudtam, hogy Isten azért hívott el, hogy prédikáljak, és kezdtem erre készülni.
Hozattam egy táblát, ceruzát, fogtam a Bibliát és kidolgoztam a prédikációimat.
Sok ember bukásának oka az, hogy a kudarcra készülnek fel; látják magukat elbukni. Most nézzétek meg, mit mond az Ige: "Ne távozzanak el (az én igéim) a te szemeidtől."
Ha az Ige azt mondja: "Ő vette el a mi erőtlenségünket és hordozta a mi betegségeinket", és ez nem távozik el a szemeid elől, akkor betegség és erőtlenség nélkül, jó állapotban kell látnod magad.
De ha megengedted, hogy ez az ige eltávozzék a szemed elől, akkor bár az Úr jót akar neked, nem teheti, mert te nem az Ő Igéjén állsz. Néhány ember észjárását nehéz követni.
Azt gondolják, hogy Isten akkor is tesz értük valamit, ha ők közben nem az Ige alapján cselekszenek. Ez egyszerűen ostobaság. Isten ilyenkor nem tesz semmit, mert nem is tehet, még ha akarna sem, hiszen akkor hazuggá válna, és a Biblia azt mondja, hogy Ő nem hazudik.
Látod, hogy épp itt, a Példabeszédek 4. részében ad utasítást arra, hogyan vedd be az Ő orvosságát. Ehhez tartsd magad! Figyeljük meg, mit mond a 22. versben: "Mert életük ezek (az én igéim), azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség."
A magyarázó fordítású Bibliában azt olvasom, hogy az a héber szó, amelyet "egészség"-nek fordítanak, "orvosság"-ot is jelent. Tehát: "az én igéim orvosság az egész testüknek". Ez itt Isten gyógyszere.
Mi az Ő gyógyszere? Van egyáltalán gyógyszere?
Igen, hála Istennek, van. "Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség (orvosság)." De ahhoz, hogy az orvosság kifejtse a hatását, útmutatás szerint kell alkalmazni, az egyik útmutatás pedig ez: "Ne távozzanak el a te szemedtől."
Tehát azt figyeld, amit az Ige mond. Láthatod, hogy milyen sokan figyelnek önmagukra, a körülményekre vagy a tünetekre.
De ha Isten Igéje nem ezt tanácsolja, és ha ez nem távozik el a szemeidtől, akkor meglesz neked, amiért imádkoztál. Ez az, ami miatt olyan sok ember szenved vereséget az imaéletben. Imádkoznak, imádkoznak és imádkoznak, de soha nem látják magukat úgy, mint akiknek a kérése már meghallgatást nyert. Csak azt látják, hogy minden egyre rosszabb és rosszabb, hitetlenségben járnak, és ezzel lerombolják az imájuk hatását. Értelmedet fordítsd az imaválaszra, és erősítsd meg magad folyamatosan, még az ellentmondó bizonyítékokkal szemben is. Isten meghallgatta az imádat, mert ezt is az Ige garantálja: "Ne távozzanak el (az én igéim) a te szemeidtől", és eredményes leszel. Mindez megegyezik azzal, amit Jézus mond a Márk 11,24-ben: "Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz az nektek."
Tehát hinned kell, hogy megnyered, mielőtt még megnyernéd.
Erre azt mondhatná valaki: "Nem hiszek semmiben, amíg nem látom." Nos, még a környező, természetes világban is sok dolog van, amelyet nem látunk, mégis hiszünk a létezésében.
Az egész világ hitt abban, amit nem látott, amikor a bizonyos bombák felrobbantak és radioaktivitást fejtettek ki. Nem láthattad, nem is érezhetted, mégis romboló erő volt.
A világ tudósai hiszik azokat a dolgokat, amelyeket nem látnak, de néhány ember számára elképzelhetetlen, hogy Isten arra kérhessen bennünket, hogy higgyünk a láthatatlanban.
Én hiszem, amit Isten Igéje mond a Szent Szellemről, Isten láthatatlan erejéről, akár érzem vagy látom, akár nem.
Ámen!
******************KENNETH E. HAGIN - A BIBLIAI HIT
2. tanulmány
Hogyan keletkezik a hit? (II.) 5. rész
A legnagyobb gyógyulások közül nagyon sok akkor következett be, amikor úgy éreztem, az összejövetel teljesen "halott".
A legcsodálatosabb dolgok közül néhány akkor történt, amikor semmit sem éreztem.
Tehát láthatjátok, Isten itt van és az Ő ereje is itt van. Nem arra alapozom a hitemet, amit érzek, hanem Isten Igéjére. És Ő azt mondta: "Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled."
Pál írta ezt a zsidó keresztényeknek: "Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled: Úgyhogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat nekem?" Vajon ez az, amit mondasz? Bízvást mondod-e: "Az Úr az én segítségem"? Mert ezt kellene mondanod!
A legcsodálatosabb dolgok közül néhány akkor történt, amikor semmit sem éreztem.
Tehát láthatjátok, Isten itt van és az Ő ereje is itt van. Nem arra alapozom a hitemet, amit érzek, hanem Isten Igéjére. És Ő azt mondta: "Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled."
Pál írta ezt a zsidó keresztényeknek: "Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled: Úgyhogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat nekem?" Vajon ez az, amit mondasz? Bízvást mondod-e: "Az Úr az én segítségem"? Mert ezt kellene mondanod!
"Ó, az Úr elhagyott, imádkozzatok értem, nem úgy érzem magam, mint rég."
"Nem tudom sikerülni fog-e vagy sem, de remélem, talán igen. Kérlek, imádkozzatok értem, hogy hűségesen kitarthassak a végsőkig." Nem erről mondta az Úr, hogy bízvást megvallhatjuk!
Sok ember bátran megvallja: "Megkorbácsoltak, legyőztek, megkötözött az ördög."
De sehol a Bibliában nem parancsolta az Úr, hogy ezt bátran megvalld.
Pál írja: "…mert Ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled; Úgyhogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem…"
Tehát gyorsan hagyjátok abba a rossz dolgok megvallását, és kezdjétek el megvallani a jó dolgokat. Mondd: "Az Úr az én segítségem." Nem így van-e?
Mondd: "Az Úr az én gyógyítóm." Hát nem az?
"Ő vette el az én erőtlenségemet és hordozta az én betegségeimet."
Talán nem tette? Beszélj megfelelő dolgokról, higgy helyes dolgokban!
Barátaim, egyszerűen csak a rossz gondolkodásmód, a rossz hit és a rossz beszéd gyötri az embereket. Az ördög nem győzhet le téged, hiszen Jézus már legyőzte őt helyetted is.
A Sátán nem győzhet le, te győzöd le magad. Vagy ha mégis megteszi – te engeded meg neki.
Az ok: tudatlanság. Isten nekünk adta az Igét, hogy ezzel hozzuk egyenesbe a gondolkodásmódunkat, hogy ezáltal a hitünk is helyes lehessen. Ha a gondolkodásunk és a hitünk is helyes; beszédünk is helyessé válik. Az Úr az én segítségem, az Úr az én erőm!
Tudjátok, az Igében az igazi hit így szól: Ha Isten mondja, akkor úgy van.
Ha Ő azt mondja, hogy az Ő sebeiben meggyógyultunk, akkor én meggyógyultam.
Ha Ő azt mondja, hogy betölti minden szükségemet, akkor megteszi.
Ha Isten azt mondja, hogy Ő az én életem erőssége, akkor valóban az is.
Tehát az igazi hit Istenben egyszerűen azt mondja az embernek önmagáról, amit az Ige mond.
Hála Istennek, hogy nekem megvan az, amiről az Ige mondja, hogy megvan.
Én az vagyok, amit az Ige mond rólam!
Ha azt mondja, hogy erős vagyok, akkor az vagyok. Ha azt mondja, hogy meggyógyultam, akkor meggyógyultam.
Ha az Ige azt mondja, hogy az Úr törődik velem, akkor Ő megteszi. Én egyszerűen csak rátámaszkodom az Ő Igéjére.
Mivel az Ige azt mondja, hogy „mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba”, ezért valóban nyugszom az Igében, tekintet nélkül azokra a körülményekre, melyek a fizikai vagy természetes szükségeimet érintik.
Az igazi hit az Igére épül. Elmélkednünk kell az Igén, mélyen leásnunk és azzal táplálkoznunk, hogy az Ige részünkké váljon, ugyanúgy, ahogyan a természetes táplálék is.
Ami a fizikai táplálék a természetes embernek, az az Isten Igéje a szellemi embernek.
Tehát az Ige belém épül, ez válik az igazi valómmá, belső emberemmé, biztonságommá, meggyőződésemmé.
"Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által." Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése