1. Ha nem vagyunk óvatosak, akkor belecsúszhatunk abba a magatartásba, ami megtalálható az Egyházban; lát valaki egy szükséget, és azt gondolja, hogy az az elhívása. Ez nem igei!
A Szentírásban isteni elhívásról van szó.
2. Természetes módon, mi keresztények, ahányszor csak látunk valami szükséget, foglalkoztat bennünket, és minden képességünkkel megpróbálunk szolgálni, hogy ezt a szükséget betöltsük. Ez igeileg korrekt dolog. De ezt nem szabad összetéveszteni a szolgálatra való isteni elhívással.
A kenet a bizonyítéka az isteni elhívásnak. Személyes tapasztalat: Sok évvel ezelőtt hallottam egy embert prédikálni egy összejövetelen ötezer (vagy még több) ember előtt. Azt állította nyilvánosan, hogy a szükség meglátása már elhívás. Bár ő szolgálatban álló személy volt, mégis azt mondta: "Nem tudom, van-e elhívásom a szolgálatra." Azt gondoltam magamban, hogyha nem mondaná, akkor is rájönnénk kb. 15 percen belül, hogy van-e vagy nincs elhívása. Rajta nem volt kenet. Mikor egy személynek van elhívása, akkor a kenet mintegy átfolyik rajta. Máskülönben az illető csak feláll és beszél. Jó, ha valaki feláll, és megosztja a tapasztalatait, de egészen más egy szolgálati ajándék, amit Isten helyezett az Egyházba. Ha Isten nem hívott el teljes idejű szolgálatra, ne próbálj belépni! Éktelenkedni fogsz. Ha tudod, hogy isteni elhívással rendelkezel, egyszer és mindenkorra rendezd az ügyet, hogy a továbbiakban semmilyen zavar ne legyen abban. Személyes tapasztalat: Ahogy mondtam: úgy léptem a szolgálatba, hogy nem volt természetfölötti látogatásom. Belső ösztönzésre, belső bizonyságtétel alapján haladtam, és soha nem jöttem zavarba vele kapcsolatban. De az évek során - különösen a tizenkét éves pásztori szolgálat alatt - láttam sok szolgáló testvért, akik vagy fönn voltak vagy lenn, és mindig vívódtak azon, hogy van-e valóságos elhívásuk. Megmondhatom, hogy miért volt ez. Azért, mert ők test szerint és értelmi szinten éltek, ahelyett, hogy szellemi szinten éltek volna. Ha a vasárnapi iskola unalmas volt, akkor ők már „lenn voltak", lógó orral jártak. Ha az anyagi élet pangott, akkor ők már "lenn voltak" s hallhattad, hogy így beszélnek: "Nem tudom, hogy Isten elhívott-e, hogy prédikáljak vagy sem. Ha csak fölemelhetném a vasárnapi iskolát oda, ahol volt... Ha vissza tudnám az anyagi életet helyezni oda, ahol volt... Úgy gondolom, hogy egyszerűen csak itt hagyom." - Hagin testvér, te soha nem vagy ilyen hullámvölgyben? - kérdezgették. - Nem, ha csak fele annyi az összejövetelünkön a hallgatóság vagy ha csak egy ember ül ott, én akkor is éppen úgy "fenn vagyok", mint mikor nagy a tömeg - válaszoltam. Látjátok, én tudom, hogy Isten elhívott engem. Tudom, hogy azért hívott el, hogy idejöjjek, tehát itt maradok addig, amíg Ő nem mondja, hogy menjek. Ha senki sem jön el, vagy ha csak két fogatlan öreg néni, akkor is a legjobbat adom, és hűséges maradok. Nem gondolkozom azon, hogy lehetek-e kívül Isten akaratán, mert Isten azt mondta: "Menj!" Ő intelligens lény. Én is intelligens lény vagyok. És Ő kommunikálni fog velem, megmondja majd, mikor menjek el. Látjátok, aggodalmaskodtok, gyötritek magatokat és ajtót nyittok az ördögnek, hogy majálist tartson bennetek. A mottóm (mielőtt elolvastam volna, hogy Wigglesworth-nak is ez volt az álláspontja), már kialakult bennem, és ez a következő: Nem az mozdít meg amit látok. Nem az mozdít meg amit érzek. Hanem csak az mozdít meg amit hiszek! Tanuld meg, hogy a szellemi dolgok reálisabbak, mint a természetes dolgok. Tanulj meg betekinteni a saját szellemedbe. A szellemed meg fogja mondani neked, amit tudnod kell. A szellemed tud olyan dolgokat, amiket az elméd nem tud. Ámen!
2. Természetes módon, mi keresztények, ahányszor csak látunk valami szükséget, foglalkoztat bennünket, és minden képességünkkel megpróbálunk szolgálni, hogy ezt a szükséget betöltsük. Ez igeileg korrekt dolog. De ezt nem szabad összetéveszteni a szolgálatra való isteni elhívással.
A kenet a bizonyítéka az isteni elhívásnak. Személyes tapasztalat: Sok évvel ezelőtt hallottam egy embert prédikálni egy összejövetelen ötezer (vagy még több) ember előtt. Azt állította nyilvánosan, hogy a szükség meglátása már elhívás. Bár ő szolgálatban álló személy volt, mégis azt mondta: "Nem tudom, van-e elhívásom a szolgálatra." Azt gondoltam magamban, hogyha nem mondaná, akkor is rájönnénk kb. 15 percen belül, hogy van-e vagy nincs elhívása. Rajta nem volt kenet. Mikor egy személynek van elhívása, akkor a kenet mintegy átfolyik rajta. Máskülönben az illető csak feláll és beszél. Jó, ha valaki feláll, és megosztja a tapasztalatait, de egészen más egy szolgálati ajándék, amit Isten helyezett az Egyházba. Ha Isten nem hívott el teljes idejű szolgálatra, ne próbálj belépni! Éktelenkedni fogsz. Ha tudod, hogy isteni elhívással rendelkezel, egyszer és mindenkorra rendezd az ügyet, hogy a továbbiakban semmilyen zavar ne legyen abban. Személyes tapasztalat: Ahogy mondtam: úgy léptem a szolgálatba, hogy nem volt természetfölötti látogatásom. Belső ösztönzésre, belső bizonyságtétel alapján haladtam, és soha nem jöttem zavarba vele kapcsolatban. De az évek során - különösen a tizenkét éves pásztori szolgálat alatt - láttam sok szolgáló testvért, akik vagy fönn voltak vagy lenn, és mindig vívódtak azon, hogy van-e valóságos elhívásuk. Megmondhatom, hogy miért volt ez. Azért, mert ők test szerint és értelmi szinten éltek, ahelyett, hogy szellemi szinten éltek volna. Ha a vasárnapi iskola unalmas volt, akkor ők már „lenn voltak", lógó orral jártak. Ha az anyagi élet pangott, akkor ők már "lenn voltak" s hallhattad, hogy így beszélnek: "Nem tudom, hogy Isten elhívott-e, hogy prédikáljak vagy sem. Ha csak fölemelhetném a vasárnapi iskolát oda, ahol volt... Ha vissza tudnám az anyagi életet helyezni oda, ahol volt... Úgy gondolom, hogy egyszerűen csak itt hagyom." - Hagin testvér, te soha nem vagy ilyen hullámvölgyben? - kérdezgették. - Nem, ha csak fele annyi az összejövetelünkön a hallgatóság vagy ha csak egy ember ül ott, én akkor is éppen úgy "fenn vagyok", mint mikor nagy a tömeg - válaszoltam. Látjátok, én tudom, hogy Isten elhívott engem. Tudom, hogy azért hívott el, hogy idejöjjek, tehát itt maradok addig, amíg Ő nem mondja, hogy menjek. Ha senki sem jön el, vagy ha csak két fogatlan öreg néni, akkor is a legjobbat adom, és hűséges maradok. Nem gondolkozom azon, hogy lehetek-e kívül Isten akaratán, mert Isten azt mondta: "Menj!" Ő intelligens lény. Én is intelligens lény vagyok. És Ő kommunikálni fog velem, megmondja majd, mikor menjek el. Látjátok, aggodalmaskodtok, gyötritek magatokat és ajtót nyittok az ördögnek, hogy majálist tartson bennetek. A mottóm (mielőtt elolvastam volna, hogy Wigglesworth-nak is ez volt az álláspontja), már kialakult bennem, és ez a következő: Nem az mozdít meg amit látok. Nem az mozdít meg amit érzek. Hanem csak az mozdít meg amit hiszek! Tanuld meg, hogy a szellemi dolgok reálisabbak, mint a természetes dolgok. Tanulj meg betekinteni a saját szellemedbe. A szellemed meg fogja mondani neked, amit tudnod kell. A szellemed tud olyan dolgokat, amiket az elméd nem tud. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése